A gerincsérv (más néven porckorongsérv) és az isiász két olyan orvosi állapot, amelyek gyakran együtt járnak és hasonló tüneteket okozhatnak. Míg az egyik-a porckongsérv - egy kóros anatómia gerincoszlop eltérés, a másik- az isiász-egy nyomás alá került ideg működési zavara.
Mindkettő jelentős fájdalmat, mozgáskorlátozottságot, sőt gyakran sajnos munkaképtelenséget is okozhat. A gerincsérv, amely a gerincoszlop részét képező porckorongok károsodását jelenti, sok esetben vezet isiászos tünetekhez, amelyek a test alsó részén, különösen a lábakban jelentkező fájdalom, zsibbadás, reflexkiesés, érzéskiesés formájában nyilvánulnak meg. E két állapot közötti összefüggés, annak kórélettani háttere és kezelési lehetőségei központi szerepet játszanak a neurológiai és ortopédiai gyakorlatban.
Szeretnénk részletesen bemutatni a gerincsérv és az isiász kapcsolatát, azok anatómiai, élettani és kóros mechanizmusait, diagnosztikai módszereit, valamint a különböző kezelési lehetőségeket. Emellett átfogó képet adunk ezen betegségekről, tüneteiről, kezelési lehetőségeiről.
A gerincsérv patológiája és kórélettana
A gerincoszlop a testünk egyik legfontosabb alkotóeleme, amely több mint 30 csigolyából áll, és a gerincvelőt, illetve az abból kiinduló idegeket védi. A csigolyák között található porckorongok, amelyek rugalmas anyagúak, szintén kulcsszerepet játszanak az egész gerinc mozgékonyságában és stabilitásában.
A porckorongok középen egy zselészerű anyagot (nucleus pulposus) tartalmaznak, melyet egy erősebb, fibrocartilaginosus gyűrű (annulus fibrosus) vesz körül. A porckorongoknak köszönhetően a gerinc képes elnyelni a különböző terheléseket és mozgásokat, miközben stabil marad. Ez a csillapító funkció (hasonló mechanizmussal, mint az autókban levő lengéscsillapító) a járásban és a gerinc különböző mozgásaiban nélkülözhetetlen.
A gerincsérv akkor alakul ki, amikor a porckorong külső gyűrűje megreped, és a belső zselészerű anyag a repedésen keresztül kifelé előboltosul (protrudál). Ez a kifelé türemkedett anyag (a sérv maga) irritálhatja vagy nyomhatja a gerincvelőt és az idegeket, ami jelentős fájdalmat és más neurológiai tüneteket (pl. zsibbadás, érzéskiesés, vizelettartási nehézség) eredményezhet. A gerincsérv leggyakoribb helyei a lumbális (ágyéki) és a cervicalis (nyaki) gerincszakaszok, mivel ezek a legmozgékonyabb részei a gerincnek, és így az ottani porckorongok nagyobb terhelésnek vannak kitéve.
Miben különbözik az isiász a gerincsérvtől? Mi a kórélettani háttere?
Az isiász egy olyan fájdalommal járó állapot, amely akkor jelentkezik, amikor a gerincből kilépő ülőideg-szervezetünk legnagyobb idege-(nervus ischiadicus) sérül, irritálódik vagy nyomás alá kerül. Az ülőideg a gerincoszlop alsó szakaszából, az ágyéki gerincvelőből indul ki, majd áthalad a nagy farizmokon, és lefut mindkét lábba. Az isiász fájdalom az ideg lefutása mentén keletkezik és sugárzik alsó háti, a fenék, a comb, a lábszár és az alsó lábszár izomzatába.
Az isiász leggyakoribb oka a gerincsérv. Amikor a porckorongból kiemelkedett zselészerű anyag nyomást gyakorol az ülőidegre, fájdalmat, zsibbadást, gyengeséget és bizsergést okozhat a test alsó részén. A gerincsérv okozta nyomás mellett más okok is vezethetnek isiászhoz, például a gerincszűkület (spinalis stenosis), a összecsontosodott csigolyák (spondylolisthesis), vagy a porckorong degenerációja.
A gerincsérv és az isiász közötti kapcsolat tehát jól nyomon követhető: amikor a porckorong kinyomódik és megnyomja az ideget, az isiász klasszikus tünetei alakulnak ki.
Mik a hajlamosító tényezők a gerincsérv, vagy az isiász kialakulására?
-
Degeneratív változások
Az életkor előrehaladtával a porckorongok víztartalma csökken, ami csökkenti azok rugalmasságát, és hajlamosabbá teszi őket a sérülésre -
Túlzott terhelés
A túlzott fizikai aktivitás, helytelen testtartás, emelési technikák és ismétlődő mozdulatok mind hozzájárulhatnak a porckorongok elmozdulásához. -
Genetikai hajlam
Egyes emberek öröklik a gyengébb porckorongokkal rendelkező géneket, ami hajlamosíthat a gerincsérv kialakulására. -
Traumás sérülések
Balesetek vagy más, a gerincet ért fizikai behatások is okozhatják a porckorongok sérülését, sokszor több évvel a baleset után jelentkeznek a tünetek
Diagnosztikai lehetőségek a kóros elváltozások kimutatására
A gerincsérv és az isiász diagnózisa elsődlegesen klinikai alapú, azaz a beteg panaszainak részletes kikérdezésére, valamint fizikális vizsgálatra épít.
Mit fog ilyenkor kérdezni a szakorvos?
- Honnan indul a fájdalom és milyen jellegű?
A beteg fájdalma az ágyéki gerincből indul és a lábba sugárzik-e? Milyen típusú fájdalmat érez: éles, szúró vagy inkább tompa, égő jellegű?
- Van-e a mozgásában korlátozottság?
A fájdalom mértékétől függően előfordulhat, hogy a beteg mozgásai jelentősen korlátozottá válnak, különösen, ha az idegek nyomás alá kerülnek, egyes esetekben bénulás is kialakulhat.
Mik azok a diagnosztikai eljárások segíthetnek a gerincsérv és az isiász megerősítésében, amellett, hogy a fizikális vizsgálat alapján a legtöbbször egyértelmű a diagnózis?
-
Röntgenfelvétel:
Ezen kórképek gyanúja esetén nem az elsőként választandó diagnosztikai eszköz. A röntgen nem képes közvetlenül a porckorongok állapotát vizsgálni. Amiben segíthet, az bizonyos csontrendszeri elváltozások és gerincdeformitások megállapítása. -
MRI (mágneses rezonancia általi képalkotás):
Az MRI a legpontosabb képalkotó eljárás ezen esetekben. Képes megjeleníteni a porckorongok pontos helyzetét esetleges elmozdulását, emellett a gerincvelőt és a környező idegeket is jól lehet vizsgálni MRI segítségével. -
CT (komputertomográfia):
Az MRI-hez hasonlóan a CT is képes megjeleníteni a gerinc struktúráját, azonban kisebb részletességgel. Bizonyos elváltozásokról kevésbé pontos képet tud adni és sugárterheléssel jár. Előnye a vizsgálat gyorsasága.
Milyen kezelési lehetőségek vannak?
A gerincsérv és az isiász kezelése mindig az állapot súlyosságától függ. A legtöbb esetben az konzervatív kezelési (beavatkozással nem járó) módszerek elegendőek lehetnek, de súlyosabb esetekben egyéb, akár sebészeti beavatkozásra is szükség lehet.
Mik is ezek a konzervatív kezelési módszerek?
-
Fájdalomcsillapítás:
Az ún. nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) segíthetnek enyhíteni a fájdalmat és a gyulladást. Súlyos fájdalom esetén akár erősebb pl. opiát tartalmú fájdalomcsillapítók is alkalmazhatók. A helyi fájdalomcsillapítók (kenőcsök, gélek) használata általában nem elégséges. -
Fizioterápia:
A fizioterápiás kezelések célja a gerinc izomzatának megerősítése, a mozgástartomány növelése az izomzat ellazításával, valamint a fájdalom csökkentése. Az olyan technikák, mint a manuális terápia, a nyújtás és az erősítés fontos szerepet játszanak. Bizonyos torna metódusok, pl. Mckenzie torna-önmagában is jótékony lehet. -
Mágneses és elektroterápiás kezelések:
A fizioterápiás eszközök, például a transzkután elektromos idegstimuláció (TENS) és a mágneses kezelés segíthetnek a fájdalom csökkentésében és az izmok relaxálásában. -
Pihenés megfelelő pozícióban:
A pihenés fontos a regenerációhoz. Az akut fájdalom kezelésében a betegnek pihenni kell. A legjobb pozíció a hanyatt fekvő helyzetben felhúzott csipővel és behajlított térddel történő pihenés-így az ülőideg kevésbé feszül. Azonban hosszú távon az inaktivitás nem javasolt, mivel izomgyengeséget eredményezhet.
A nem konzervatív-beavatkozással járó kezelési lehetőségekről néhány szóban
Ha a konzervatív kezelés nem hoz eredményt, és a fájdalom vagy a neurológiai deficit továbbra is fennáll, sebészeti beavatkozás válhat szükségessé. A gerincsérv műtéti kezelése célja a porckorong eltávolítása vagy a gerincvelői ideg nyomás alá helyezésének megszüntetése. Ezt megelőzheti az úgynevezett idegi blokád, mint fájdalomcsillapítás.
Mi is ez az idegblokád-injekció?
Az eljárás során a szakorvos (idegsebész, fájdalomspecialista) egy fájdalomcsillapító/szteroid gyógyszert injekcióz be az ideghez, vagy az ideggyökhöz, mely a fájdalom forrása. A beavatkozás célja a fájdalmat közvetítő idegek ideiglenes, vagy hosszabb távú blokkolása, vagyis az adott ideg ingerületátvitelének gátlása és ezáltal a fájdalomnak a csökkentése vagy megszüntetése.
A fájdalomérzet (ami „csak” tünet) a legtöbb esetben azonnal csökken, vagy meg is szűnik és a kár több hónapos fájdalommentesség érhető el.
Az esetek kb.10%-ban a sebészi eljárások sajnos nem kerülhetők el.
A leggyakoribb sebészeti eljárások a következők:
- Mikrodisszektómia: A sérült porckorong részleges eltávolítása
- Laminektómia: A csigolya egy részének eltávolítása a gerincvelőre nehezedő nyomás csökkentésére
- Porckorong protézis beültetése: Egyes esetekben a porckorong cseréje is lehetséges
Tehetünk valamit a kialakulás ellen?
Azzal az evolúciós folyamattal, hogy kétlábra álltunk és megváltozott a gerinc statikája, valamint az életmódunk (tartós ülés, állás) előrevetítette ezen kórképek kialakulásának gyakoriságát. Ezért a gerincsérv és az isiász megelőzése érdekében számos életmódbeli változtatás javasolt. A rendszeres testmozgás, a helyes testtartás fenntartása, a megfelelő emelési technikák alkalmazása (nem hajolunk, hanem guggoló pozícióból emelünk), valamint a gerincet kímélő tevékenységek mind hozzájárulhatnak a megelőzéshez.
Ezen esetekben is a megelőzés a legfontosabb, azonban, ha már kialakultak a tünetek, a korai diagnosztika és kezelés nagyon fontos a gyógyítás/gyógyulás szempontjából is, és nem utolsó sorban a jelentős, akár életminőség változással járó fájdalom megelőzése/megszüntetése miatt.
