Az asztma az egyik leggyakoribb krónikus légzőszervi betegség, amely világszerte több százmillió embert érint. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint körülbelül 262 millió ember szenvedett asztmában 2019-ben, és több mint 460 ezer haláleset volt a betegséghez köthető. Részletesen összefoglaljuk az asztma definícióját, okait, tüneteit, diagnosztikai módszereit, kezelési lehetőségeit, valamint a megelőzés és a kezelés legújabb irányvonalait.
Az asztma meghatározása
Az asztma egy krónikus gyulladásos betegség, amely a légutakat érinti. A betegség során a légutak túlérzékennyé válnak különböző ingerekre, ami légúti szűkületet és nehézlégzést eredményez. Az asztma tünetei epizódikusan jelentkeznek, és súlyosságuk egyénenként változó lehet.
A betegség két fő jellemzője:
- Krónikus légúti gyulladás: Ez a légutak hosszan tartó gyulladása, amely a légúti sejtek károsodásához és a légutak érzékenységének fokozódásához vezet
- Légúti hiperreaktivitás (túlérzékenység): Az asztmás betegek légútjai túlzottan reagálnak különféle környezeti ingerekre, például allergénekre, hideg levegőre vagy fizikai terhelésre
Az asztma okai és kockázati tényezői
Az asztma kialakulásában genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. Az alábbiakban részletezzük a legfontosabb okokat és kockázati tényezőket:
Genetikai tényezők
- Családi előzmények: Az asztma gyakran halmozódik családokon belül. Ha az egyik szülő asztmás, a gyermek esélye a betegség kialakulására jelentősen megnő.
- Atópia: Az atópia, az allergiás hajlam genetikai háttere, szoros kapcsolatban áll az asztma kialakulásával. Az atópiás egyének hajlamosabbak allergiás reakciókra, például szénanáthára vagy ekcémára
Környezeti tényezők
- Allergének: Pollen, poratka, állati szőr és penészgombák gyakori kiváltó tényezők.
- Levegőszennyezés: A szmog, a dohányfüst és más légszennyező anyagok belélegzése növelheti az asztma kialakulásának kockázatát
- Vírusfertőzések: Gyermekkori légúti fertőzések, különösen az RSV (respiratorikus szincitiális vírus), növelhetik az asztma kialakulásának esélyét
Életmódbeli és egyéb tényezők
- Elhízás: Az elhízás gyulladásos állapotot idéz elő a szervezetben, amely hozzájárulhat az asztma súlyosbodásához
- Fizikai aktivitás: Intenzív testmozgás, különösen hideg vagy száraz levegőn, kiválthatja az asztmás tüneteket
- Stressz: Pszichológiai stressz és szorongás súlyosbíthatja az asztma tüneteit
Az asztma tünetei
Az asztma tünetei epizódikusak és súlyosságuk széles skálán mozoghat. A leggyakoribb tünetek a következők:
- Nehézlégzés: Az egyik legjellegzetesebb tünet, amely különösen éjszaka vagy kora reggel jelentkezik
- Sípoló légzés: Magas hangú, sípoló hang a légzés során, amely a légutak szűkületére utal
- Mellkasi szorító érzés: Az asztmás rohamok során a betegek gyakran számolnak be a mellkasban jelentkező nyomásérzetről
- Köhögés: Általában száraz, de súlyos esetekben légúti váladékozással, köpetürítéssel járhat. Gyakran fokozódik éjszaka vagy fizikai terhelés során
Súlyos asztmás roham
Súlyos esetekben az asztmás roham életveszélyes lehet. A következő tünetek súlyos rohamot jelezhetnek:
- Légszomj, amely nyugalomban is fennáll
- Gyors pulzus és légzés
- Beszédzavar a légszomj miatt
- Kékes elszíneződés az ajkakon vagy az arcon (cianózis)
Az asztma diagnózisa
Az asztma diagnosztizálása átfogó klinikai vizsgálaton és különféle diagnosztikai teszteken alapul. A pontos diagnózis kulcsfontosságú a megfelelő kezelés meghatározásához. A diagnózis megállapítása pulmonológus (tüdőgyógyász) szakorvos feladat.
Kórtörténet és fizikai vizsgálat
Az orvos a kórtörténet során feltárja a tünetek jellegét, gyakoriságát és kiváltó tényezőit. A fizikai vizsgálat során a tüdő hallgatózásával észlelhetők a sípoló légzések.
Légzésfunkciós vizsgálatok
- Spirometria: A légzésfunkciós vizsgálatok alapvető eszköze, amely a tüdő kapacitását és a légutak áteresztőképességét méri
- Csúcsáramlás mérés (PEF): Egyszerű és otthon is végezhető módszer a légutak szűkületének nyomon követésére
Allergiatesztek
Az allergiatesztek (bőrpróba vagy vérvizsgálat) segíthetnek azonosítani az asztma kiváltó tényezőit, különösen atópiás betegek esetében.
Képalkotó vizsgálatok
- Mellkasröntgen: A légúti fertőzések vagy más tüdőbetegségek kizárására, de nem alkalmas az asztma diagnózis felállítására
- CT-vizsgálat: Ritkább esetekben, ha az orvos részletesebb képet szeretne kapni a légutakról. Mivel az asztma elsősorban a kislégutak betegsége, CT-re csak akkor van szükség, ha felmerül más tüdő eredetű betegség (pl. gyulladás) is párhuzamosan az asztmával
Az asztma kezelése
Az asztma kezelése két fő célt szolgál:
- A tünetek kontrollálása: A mindennapi életminőség javítása és a rohamok megelőzése. Alapvető célkitűzés a krónikus légúti gyulladása megszüntetése, vagy csökkentése
- Az exacerbációk (asztmás tünetek hirtelen súlyosbodása) kezelése: Az akut asztmás rohamok gyors enyhítése, gyakran intézeti háttér is szükséges
Gyógyszeres kezelés
Gyulladáscsökkentők
- Inhalációs kortikoszteroidok (ICS): Az asztma kezelésének alapvető gyógyszerei, amelyek hosszú távon csökkentik a légúti gyulladást. Sokszor a betegekben kérdés merül fel a szteroid használattal kapcsolatosan. Ezen készítmények helyileg a tüdőben ható gyógyszerek. Az egész szervezetre való hatása (úgynevezett szisztémás hatás) minimális
- Leukotrién receptor antagonisták (LTRA): Tabletta formájában alkalmazott gyulladáscsökkentő szerek, melyek a gyulladásos kaszkádot gátolják (hosszú, egymásra épülő biokémia folyamatok, melynek a végeredménye a gyulladás megjelenése)
Hörgőtágítók
- Rövid hatású béta-agonisták (SABA): Akut rohamok enyhítésére szolgáló gyors hatású gyógyszerek, túlhasználatuk sok mellékhatással járhat
- Hosszú hatású béta-agonisták (LABA): Az ICS mellett alkalmazott gyógyszerek a tünetek hosszú távú kontrollálására
Egyéb kezelések
- Biológiai terápiák: A legújabb kezelési lehetőségek- nagyon leegyszerűsítve a hatásmechanizmus magyarázatát- az immunrendszer egyes komponenseit célozzák meg
- Orális (szájon át szedhető), vagy intravénás (injekciós) kortikoszteroidok: Súlyos exacerbációk (asztmás tünetek és rohamok) esetén rövid távon alkalmazott gyógyszerek
Nem gyógyszeres kezelések
- Tüdőrehabilitáció: Testmozgás és légzőgyakorlatok kombinációja a tüdőfunkció javítására
- Pszichológiai támogatás: Stresszkezelési technikák és tanácsadás
- Allergének (asztma tüneteket kiváltó tényezők) pl.macskaszőr, pollenek, gombák stb. tudatos, életvitelszerű kerülése
Az asztma megelőzése
Az asztma teljes megelőzése nem egy egyszerű folyamat. Teljesen megelőzni szinte lehetetlen, de bizonyos intézkedésekkel csökkenthető a betegség kialakulásának kockázata és a tünetek súlyosbodása:
- Dohányzás kerülése: Mind aktív, mind passzív dohányzás jelentősen növeli az asztma kockázatát, kerüljük!
- Allergének elkerülése: A lakásban csökkenteni kell a poratkák, állati szőr és más allergének jelenlétét
- Egészséges életmód: Megfelelő táplálkozás, rendszeres testmozgás és stresszkezelés segíthet az immunrendszer erősítésében
- Légszennyezés minimalizálása: Tisztább levegőjű környezet biztosítása különösen gyermekek számára
- Gyógyszeres terápia betartása-a már kialakult asztma esetén elngedhetetlen
Új irányvonalak az asztma kezelésében
Az asztmakezelés fejlődése folyamatos, és a kutatások új terápiás lehetőségeket nyitnak meg:
- Fenotípus (genetikailag differenciált) alapú kezelés: Az asztma eltérő típusainak (például allergiás vagy nem allergiás) célzott terápiája
- Digitális egészségügyi eszközök: Okostelefon-alkalmazások és hordozható eszközök a tünetek nyomon követésére és a gyógyszerhasználat optimalizálására
- Génterápia és immunmoduláció: Újabb kutatások az immunrendszer túlzott reakcióinak szabályozására, mely akár gyógyuláshoz is vezethet
Összefoglalás (a teljesség igénye nélkül)
Az asztma egy összetett, krónikus betegség, amely megfelelő kezelés mellett jól kontrollálható. A betegek számára kulcsfontosságú az orvosokkal való szoros együttműködés, a kiváltó tényezők kerülése és a gyógyszeres kezelés pontos követése. A folyamatos kutatások reményt adnak arra, hogy az asztma kezelésében és megelőzésében további áttöréseket érjünk el, javítva ezzel a betegek életminőségét.
