Dr. Bohár László PhD

Radiológus

Amikor a röntgenorvosi pályámat keztem, bennünket - olykor nem is titkolt lenézéssel - „fényképészeknek” tituláltak, pedig már akkoriban is számos betegség kimutatásában, szűrésében elengedhetetlenül fontos, nélkülözhetetlen eljárás volt a hagyományos röntgendiagnosztika. 

Az 1970-es évektől indult el egy forradalmi fejlődés a képalkotó diagnosztika területén és - koromnál fogva - voltam olyan szerencsés, hogy gyakorlatilag valamennyi új módszert az elsők között tanulhattam meg, alkalmazhattam. Ez persze nem volt könnyű, hiszen folyamatos tanulást jelentett, de az újabb és újabb módszerek elsajátítása rendkívül izgalmassá és egyre eredményesebbé tette munkánkat. Belülről pedig látom és tudom, hogy ezek a rendkívül drága technikák értő kezekben szinte csodákra képesek a diagnosztika területén. A helyes és részletekbe menő diagnózis pedig szinte kiköveteli a terápiás megoldások fejlesztését is. Radiológusként napjainkban ennek a fejlődésnek vagyunk, lehetünk fontos szereplői.

A Medoc Egészségközpont mindenekelőtt nemzetközi viszonylatban is kiemelkedően színvonalas felszereltségével jelentett számomra vonzerőt. Az intézmény gyakorlatilag mindazon metodikával rendelkezik - vagy pácienseinek szükség esetén segít azokat elérhetővé tenni - , amelyek ma az emlőbetegségek diagnosztikájának korszerű eszközei. Ennek megfelelően itteni fő tevékenységem a női és a férfi emlő betegségeinek kórismézése. Az ultrahang készülékek ugyanakkor alkalmasak arra, hogy - igény esetén - egyéb szervek, szervrendszerek elváltozásainak kivizsgálását is végezzem.

A Budapesti Orvostudományi Egyetem (ma Semmelweis Egyetem) orvosi karán végzett 1971-ben. Első munkahelye az Orvostovábbképző Intézet Röntgenológiai Tanszéke volt, ahol közel 30 éven át dolgozott előbb orvosgyakornokként, majd tanársegédi, adjunktusi, végül egyetemi docensi rangban. A később Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem néven működő intézmény a hazai orvostovábbképzés egyetemi rangú központja volt az 1990-es évek végéig, ebből adódóan a mindennapi orvosi munkán kívül felsőfokú oktatói és tudományos tevékenységet is megkövetelt munkatársaitól. Ez a harminc év tulajdonképpen egybeesett azzal az időszakkal, amelyben a hagyományos röntgenvizsgálatok mellett megszületett az izotóp-diagnosztika, az ultrahang-diagnosztika, a CT- és az MR-diagnosztika, továbbá kiteljesedett az intervenciós radiológia is. Kandidátusi értekezését 1986-ben védte meg a Magyar Tudományos Akadémián, az ultrahanggal vezérelt máj- és hasnyálmirigy-biopsziák tárgykörében. Tudományos közleményeinek száma 91, tudományos előadásai száma 120, valamint társzerzője 6 kézikönyvnek. 1986 és 1990 között egyetemi docenseként vezette az Országos Traumatológiai Intézet Radiológiai Osztályát.  

Idegen nyelv: angol