A 2D mammográfiás vizsgálat során - amit direkt digitális mammográfiának is neveznek – az emlőkről 2-2 kép készül: egy oldal irányból és egy felülről.

A 3D mammográfiás vizsgálat, más néven digitális emlő tomoszintézis (angolul DBT = Digital Breast Tomosynthesis) során különböző szögekből több kép, ún. rétegfelvételek készülnek az emlőről, majd a számítógép térbeli képpé (3D) egyesíti a felvételeket. A páciens mIndkét típusú vizsgálat során ugyanabban a testhelyzetben áll, az emlő tomoszintézises vizsgálat során azonban a mammográfiás készülék karja (röntgencső) ívben mozog az emlő körül, és közben számos két dimenziós, alacsony sugárdózisú röntgenfelvételt készít több szögből. Az elkészült 2D-s digitális képanyagot a számítógép 3D-s képpé egyesíti. A képek részletgazdagabbak, így több információ áll az emlőradiológus rendelkezésére a leletezés során.

 A háromdimenziós vizuális megjelenítés többféleképpen is segíti a radiológust:

• Az emlőt a rétegfelvételek egyenkénti kiértékelésével „kis szeletenként” is átvizsgálhatja,
• a térbeli megjelenítéssel pontosabban megítélhetők az esetleges összevetülések és szerkezeti torzulások.
• Denz emlőtípus esetén ennek használata kifejezetten előnyös, mert a rejtett elváltozások “előtűnnek”, azonosíthatók.

Az emlő összenyomása, kompressziója mindkét típusú mammográfiánál azonos. Az emlők bizonyos mértékű összenyomása a jó minőségű röntgenkép alapfeltétele. A megfelelő kompresszió esetén csökken a sugárdózis, jobb a képminőség és pontosabb a diagnózis. A kompresszió során törekszünk arra, hogy minél kisebb kellemetlenséggel járjon a vizsgálat.