Hematológia
Mi a hematológia?
A hematológia a vér (annak alakos elemei), a vérképző szervek illetve a nyirokszervek betegségeivel és a véralvadás zavaraival foglalkozó szakterület. Elnevezése a görög eredetű haima „vér”, és a logosz „tudomány” szavakból tevődik össze. A belgyógyászati betegellátás nagyobb ernyője alá tartozik, annak része.
A vér sejtes elemei a vörösvértestek, a fehérvérsejtek (granulocytak, monocytak, limfocytak), és a vérlemezkék (trombocytak). A vörösvértestek hemoglobint tartalmaznak, amelynek segítségével oxigént szállítanak a tüdőből szervezetünk szöveteihez, sejtjeihez, onnan pedig a szén-dioxidot szállítják vissza a tüdőbe. A fehérvérsejtek a szervezet fertőzésekkel és más betegségekkel szembeni védelmében játszanak fontos szerepet. A vérlemezkék legfontosabb szerepe a véralvadásban és ezáltal sérülés esetén a vérzés csillapításában, ill. elállításában van.
A sejtes elemek rendellenességei lehetnek mennyiségi (megnövekedett vagy csökkent szám) vagy minőségi (kóros megjelenés és/vagy működés) elváltozások, melyek számos kórkép tünetei lehetnek a vérszegénységtől a vér alkotórészeinek rosszindulatú betegségein át az alvadási zavarokig.
A hematológiai ellátás jelentése - a gondozott páciensek, betegségek köre - országonként eltérő lehet. A hazai gyakorlatban igen széleskörű szakorvosi ellátást jelent, hiszen a jóindulatú hiányállapotoktól kezdve a vérképzőrendszeri daganatos betegségeken át a véralvadási zavarokig számos kórképpel foglalkozunk, melyek közül sokat ambuláns betegellátás keretein belül is tudunk kezelni.
Főbb hematológiai kórképek:
- Vérszegénység - anaemia:
- Véralvadási zavarok:
- Vérképző- és nyirokrendszer daganatos betegségei:
Anaemiaról beszélünk, amikor a vér hemoglobinkoncentrációja egy bizonyos határérték alá csökken. Ez legtöbbször együtt jár a vörösvérsejtszám csökkenésével, de nem minden esetben. Az alacsony hemoglobinszint következtében csökken a vér oxigénszállító kapacitása, ami a vérszegénység klasszikus tüneteihez vezet (fáradtság, gyengeség, sápadtság, nehézlégzés, gyorsult szívverés, vagy szívdobogásérzés). A vérszegénység egy tünet, hátterében számos különböző ok állhat.
A véralvadás kétféleképpen károsodhat. Amennyiben a véralvadás fokozott, a vér az érpályán belül is megalvad, ott vérrög képződik, amely trombózist okoz, vagy leszakadva más távoli ereket is elzárhat, embólia formájában. A fokozott véralvadással járó állapotok jelentkezhetnek mélyvénás trombózis, tüdőembólia, stroke, szívinfarktus, meddőség vagy vetélés formájában. Amennyiben csökkent a véralvadás (vérzékenység) az traumát követően erősebb vérzésben, vagy spontán jelentkező bevérzések formájában jelentkezik. Mind a fokozott, mind a csökkent véralvadás hátterében állhatnak veleszületett, örökletes tényezők, de lehetnek szerzettek is (pl. véralvadásgátló gyógyszerek hatásaként, májelégtelenség következményeként stb.)
A vérképző- és nyirokrendszer daganatos megbetegedései elsősorban a vért, csontvelőt és a nyirokcsomókat érintik, de gyakorlatilag szinte bárhol előfordulhatnak a szervezetben. A vérsejtek a vörös csontvelőben képződnek, vérképző őssejtekből. Normálisan a vérsejtképzés a szervezet szigorú szabályozása alatt áll. A leukémia a vérképző rendszer rosszindulatú megbetegedése, mikor ez a szabályozás károsodik és korlátlan szaporodás indul a vérképző sejtekből a csontvelőben. Több típusa és altípusa ismert. A limfóma a nyirokrendszer fehérvérsejtjeit, a limfocitákat érintő rosszindulatú daganatos betegség. A kóros limfociták leggyakrabban a nyirokcsomókban gyűlnek össze, ahol megnagyobbodást, duzzanatot okoznak.
Mikor forduljunk hematológushoz?
- Panaszok, tünetek (nem specifikus és nem diagnosztikus értékű eltérések):
- Laboratóriumi vizsgálatok során észlelt eltérések:
- Nyirokcsomó megnagyobbodás:
- Lép megnagyobbodása (splenomegalia)
- Trombózisra utaló jelek, igazolt trombózis
- Trombózis vagy embólia utáni kivizsgálás veleszületett trombózis hajlam irányába
- Diagnosztizált hematológiai betegség
Mikor érdemes megelőzés céljából, panaszmentesen felkeresni hematológust?
Megelőzés céljából javasolt trombofília (fokozott véralvadási/trombózis készség) irányú kivizsgálást végezni azoknál az egyéneknél, akiknek a családjában szokatlan lokalizációban fordult elő trombózis, vagy az elsőfokú rokonok között volt mélyvénás trombózis és/vagy tüdőembólia, főként, ha tudott, hogy azt valamilyen öröklött genetikai tényező okozta (tehát örökíthető). Fogamzásgátló kezelés indítása előtt trombofília irányú kivizsgálás bizonyos esetekben javasolt.
Mi történik a hematológiai vizsgálat során?
A hematológiai vizsgálat a kórelőzményének részletes felvételével kezdődik, amely során az orvos feltérképezi a páciens eddigi betegségeit, jelen panaszait, rákérdez a dohányzás-, alkoholfogyasztás mértékére/időtartamára, gyógyszerszedési szokásaira, munkakörülményeire, az esetleges stressz fennállására. Kitér a családtagok, vérrokonok egészségi adataira is. Áttekinti a hozott vizsgálati eredményeket. Az egész testet érintő fizikális vizsgálatot követően az észlelt eltérések és az addig rendelkezésre álló vizsgálati eredmények függvényében a pácienssel egyeztetve szükség esetén további kivizsgálási tervet és kezelési stratégiát dolgozunk ki.
Ezt - a megalapozott diagnózis felállításához szükséges - további vizsgálatok követhetik. A rutin vérvizsgálatokon kívül szükség lehet speciális laboratóriumi eljárásokra, bizonyos esetekben a csontvelő, vagy a nyirokcsomók citológiai, illetve szövettani elemzésére, ultrahang, CT, vagy MRI vizsgálatra.
Végül a haematológus szakorvos ezen információk alapján leletez, tanácsol, gyógyszeres kezelést ír elő, és ha kell, további vizsgálatokra (pl.: citogenetikai vizsg., molekuláris vizsg., immunológiai vizsg.) küldi a pácienst.
Milyen vizsgálatokat alkalmaznak a haematológiai betegségek felismeréséhez, kezeléséhez?
Rutin és speciális laborvizsgálatok
A vérkép a perifériás vérben lévő alakos elemek mennyiségi viszonyairól és megoszlásukról tájékoztató vizsgálat.
Perifériás vérkenet a vérsejtek morfológiai sajátságainak és minőségi összetételének (kvalitatív vérkép) értékeléséhez szükséges vizsgálat.
Speciális haemosztazis vizsgálatok a véralvadás vizsgálatára.
A csontvelő vizsgálata sternumpunkcióval vagy cristabiopsziával.
A csontvelővizsgálat alkalmas a perifériás vérképből kellően meg nem állapítható vérképzési betegségek felismerésére, differenciáldiagnosztikájukra, súlyosságuk és prognózisuk megítélésére. A sternumpunkció során a szegycsontból nyerünk csontvelősejteket. A vizsgálat helyi érzéstelenítésben történik, az erre alkalmas tűvel. Cristabiopszia során a csípőlapátból nyerünk csontvelőt. A kenet vizsgálata laboratóriumban történik. A nyert minta alkalmas a csontvelői sejtek megoszlásának és morfológiájának tanulmányozására, mikrobiológiai vizsgálatra.
A képalkotó vizsgálatok meghatározó fontosságúak a nyirokcsomórendszer, a lép és a máj vizsgálatakor illetve az egyes betegségek kiterjedtségének, stádiumainak („staging”) megállapításában és a kezelésre adott terápiás válasz megítélésében.
TUDNIVALÓK, ELŐKÉSZÜLETEK A VIZSGÁLAT ELŐTT
Kérjük, a páciens a korábbi leleteit hozza magával, írja föl a jelenleg szedett gyógyszereit. A rendszeresen szedett gyógyszereit vegye be a vizsgálat napján is!
Nyugodtan ehet a vizsgálat előtt, ha csak hematológiai vizsgálatra jön.
Orvosaink
