Amikor a szemnyitás nehezített, akkor beszélünk szemhéjcsüngésről (ptózis). Ez lehet veleszületett vagy az életkor előrehaladtával kialakult állapot, amikor hirtelen vagy hosszabb idő alatt vesszük észre, hogy a felső pillasor egyre inkább a pupilla területébe lóg, ezzel először beszűkítve a felső látóterünket, majd később, a pupilla területére érve akadályozva a látásunkat is.

Felnőttkorban a kialakulás időtartama a legfontosabb szempont. Amennyiben hirtelen, akár egyik napról a másikra alakul ki a ptózis, akár erre ébredünk, akkor 24 órán belül fel kell keresni a szemorvost, mert ennek hátterében akár súlyos, életet veszélyeztető keringési elégtelenség vagy központi idegrendszeri ok is állhat. Bár ez az állapot szerencsére ritka, mégis gondolni kell rá, mert ilyenkor a szemészeti tünetnek életmentő szerepe lehet. A sokkal gyakrabban előforduló eset az, amikor lassan, évek alatt romlik a felső szemhéj állapota. Emögött is több kórkép állhat, de ezeknek a felkutatására szerencsére már van időnk. Amennyiben van valamilyen alapbetegség a háttérben, akkor ennek kezelésével a szemészeti tüneteink is mérséklődhetnek. Ha csak egyszerűen a szövetek lazulásáról van szó, akkor pedig műtéti helyreállítást lehet a megoldás. A műtét során a sebész a szemhéjemelő izom megerősítésével állítja vissza annak szemhéjemelő funkcióját.

A szemhéjak bőrén is, mint testszerte mindenhol, kialakulhatnak olyan jóindulatú és rosszindulatú elváltozások, amelyeket el lehet vagy kell távolítani. Ennek esztétikai, funkcionális és egyes esetekben onkológiai jelentősége is lehet. Az elváltozások eltávolítása után keletkezett hiányt minden esetben rekonstruálni lehet és kell, ami egy ülésben megtörténik ambuláns ellátás keretein belül, vagyis nem kell később egy újabb beavatkozást elvégezni. Az eltávolított szövetminta minden esetben szövettani analízisre kerül annak természetétől függetlenül.

A beavatkozások ambuláns műtétes keretek között, vagyis járóbetegként is elvégezhetőek. Az esetek döntő többségében felnőttekben helyi érzéstelenítés elegendő ahhoz, hogy a beavatkozás fájdalommentesen elvégezhető legyen. Az ambuláns ellátást követően a páciensek otthonukba távozva gyógyulnak és várják a varratszedés időpontját. Ez általában 7-14 nap, a beavatkozás természetétől függően. A rehabilitáció gyors. A szemkörnyék egy nagyon jó vérellátású terület, minek következtében a sebgyógyulása nem csak gyors, hanem esztétikailag is nagyon szép eredménnyel jár. Cserében a műtétet közvetlenül követő időszakban a szemkörnyéken minden esetben véraláfutással kell számolnunk, aminek spontán felszívódása 10-14 nap alatt várható. A felszívódás ütemét gyorsítani nem lehet. A műtét eredményességét nem rontja, látható nyoma nem marad.

A műtétet követő 4-6 hétben a műtéti területet áztatni, gőzölni tilos, azaz az uszoda, szauna vagy hasonló körülmények kerülendők. A varratszedést követően tiszta, átfolyó víz azonban már érheti a szemhéjakat. A szokásos sporttevékenységünkhöz a sebésszel egyeztetve a beavatkozás természetétől és a választani kívánt sporttól függően térhetünk vissza. Ugyan ez vonatkozik a más, mindennapi teendőinkre is.

A beavatkozások fájdalommentesen végezhetőek, de a műtét utáni 48 órában előfordulhat fájdalom, ami a mindennapi életben használatos fájdalomcsillapító tablettákkal orvosolható. Javasolt a beteg által már ismert és használt készítmények alkalmazása a kezelőorvossal egyeztetve.

Mint minden műtéti beavatkozás, így a szemhéjrekonstrukció is járhat szövődményekkel. Ezek előfordulása a szemkörnyéken ritka és jórészt helyben orvosolható. A műtét után, amennyiben a páciens szokatlan fájdalmat, látásromlást, duzzanatot, vörösséget, váladékozást észlel azt jeleznie kell a kezelőorvosának.

Csaknem minden szemhéj állási hiba hajlamos a kiújulásra. Mivel a háttérben zajló folyamatokra nem tudunk hatással lenni, csupán az aktuális állapotot orvosoljuk a műtét során,  egyes esetekben az évek során a beavatkozás ismétlésére lehet szükség.

Sok esetben a krónikusan fennálló panaszokon túl nem veszélyezteti jelentősen a szemgolyó épségét a szemhéjak hibás állása. Azonban számos olyan eset lehetséges, amikor vagy a látóélességünket kockáztatjuk hosszútávon, vagy egy fel nem fedezett szisztémás kórkép jele a szemészeti eltérés. Ilyenkor nem spórolhatjuk meg a szemorvosi vizsgálatot, amivel nem csupán az életminőségünk javulásához járulhatunk hozzá jelentősen, de akár a háttérben meghúzódó betegségek felfedezéséhez is.