|
Fejfájás
Az egyik leggyakoribb panasz, amivel érdemes ideggyógyászhoz fordulni. Ideggyógyászati szempontból a fejfájás tünet is lehet, anatómia elváltozás nélkül, mint önálló fejfájás betegség, de sokszor kimutatható a háttérben valamilyen szervrendszeri elváltozás, vagy háttérbetegség, mely a fejfájást okozza.A tünetek mögött mindig kell keresni a szervi okot. Amennyiben a szakorvos szervi okot nem talál (elváltozás nélküli fejfájás betegség) a kezelés célja a fájdalom megszüntetése gyógyszeres és egyéb életmód terápiákkal. Sokszor vezethetnek fejfájáshoz a lelki problémák, stressz, túlterheltés, de akár egy nem megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztás is eredményezheti
A fejfájás általános tünetei mellett a következők is megjelenhetnek:
A fejfájás típusai:
Elsődleges és másodlagos fejfájásról beszélhetünk. A kategorizálás azért fontos , mert jelentős hatása van a kezelésre vonatkozóan. A Primer – vagyis elsődleges fejfájásnak nincsenek nyilvánvaló fizikai okai, önálló betegségnek tekinthetőek. A leggyakoribbak ezek közül a:
- migrén
- cluster fejfájás
- tenziós fejfájás
Migrén
A migrén a fejfájások egyik speciális változata, sokan az erős, hosszan tartó fejfájás szinonimájának tartják. A többnyire féloldali fejfájást sok esetben látászavarokból, vibráló, cikkcakkos fényekből álló migrénaura előzi meg. Mozgászavarok is jelentkezhetnek. Ebben a neurológiai betegségben a népesség 10%-a szenved. Nőknél háromszor gyakoribb, mint férfiaknál. A fájdalom tipikusan visszatérő, lüktető, féloldalas, és rohamszerűen jelentkezik. Hányinger, hányás, fény- és hangérzékenység kísérheti.A betegség pontos oka nem ismert, az agyi erek görcsös összehúzódását majd kitágulását, valamint egyfajta hátulról előre, hullámként terjedő agyi működészavart sejtenek a panaszok mögött.Mivel az ipari országokban az utóbbi negyven évben gyakorisága a kétszeresére-háromszorosára nőtt, ezért feltételezik, hogy a környezeti tényezők és az életmód is szerepet játszik kialakulásában. Az arra érzékeny egyéneknél bizonyos anyagok és helyzetek rohamot váltanak ki. Ide tartoznak a hormonális változások, a stressz, az alvás, és az élelmiszerek. Ezek a tényezők egyénenként különbözők, és a fejfájások naplózásával mutathatók ki. A leggyakoribb rohamokozók a stressz, az életritmus felborulása, a kialvatlanság vagy a túl sok alvás és a környezet. Néhány betegnél a roham a stressz elmúlása után jelentkezik, például hétvégén. A leggyakoribb rohamkiváltó környezeti ingerek az időjárás és a szagok. A nőknél még a havi ciklussal járó hormonális változások is a gyakoribb rohamkiváltók közé tartoznak. A migrénes nők felénél jelentkezik ez a probléma. A leginkább veszélyeztetett időszak a késői sárgatestfázis vagy a fogamzásgátlók szedésének szünete. A migrénesek kétharmada összefüggést lát bizonyos élelmiszerek vagy élvezeti szerek fogyasztása és a rohamok fellépése között. A leggyakoribb ilyen cikk az alkohol. Emellett a glutamát-, a tiramin-, a hisztamin-, és a szerotonintartalmú élelmiszerek és élvezeti szerek is gyakran keltenek rohamokat, például a vörösbor, a csokoládé és a sajt. A kávét is gyakran hibáztatják. Sok beteg azonban az aurafázisban különösen kíván egyes élelmiszereket vagy élvezeti szereket, és ezeket tévesen teszi felelőssé a rohamért. Így túlbecsülik az élelmiszerek és élvezeti szerek jelentőségét a rohamok kiváltásában. Egyes gyógyszerek, különösen a nitrogénmonoxidot felszabadító értágítók is kelthetnek rohamokat.
Cluster-fejfájás
A migrén egyik különleges formája. A fájdalmak éjszaka kezdődnek, néhány óráig tartanak, majd 1-2 órás szünet után újra kezdődnek. Gyakran kíséri könnyezés és orrfolyás. A kiváltó okok és a kezelés is hasonló a migrénhez.A szekunder fejfájások más körülmények vagy betegségek miatt merülnek fel, mint pl. fejsérülés, agyhártyagyulladás, másnaposság. A fejfájások kivizsgálása és kezelése szaktudást és gondos odafigyelést igényel, csak ezt követően lehet egyedi kezeléseket alkalmazni.
Tenziós fejfájás
Kétoldali, nyomó vagy szorító, enyhe vagy közepes erősségű fejfájás. Néhány percig, de akár napokig is eltarthat. Gyakrabban fordul elő idősebb embereknél. Előnyösebb, ha nem gyógyszeres kezelést alkalmazunk, hanem egyéb módszereket, mint pszichoterápiás módszerek vagy viselkedésterápiák.
Secunder – vagyis másodlagos fejfájás betegségek
Ide tartoznak a különböző megbetegedéseket kísérő fejfájások, mint koponyatraumák, daganatok, infekciók.
Szédüléses panaszok
Az egyik leggyakoribb az úgynevezett BPPV, vagy véletlenszerűen, rohamokban jelentkező jóindulatú helyzeti szédülés
A jóindulatú helyzeti szédülés viszonylag gyakori, belsőfül eredetű szédüléses kórkép. Az orvosi dokumentációkban gyakran benignus paroxysmalis positionalis vertigo vagy rövidítve BPPV elnevezéssel szerepel. A paroxysmalis szó a rohamokban való jelentkezésre utal. A kórkép lényege, hogy az egyensúlyérző szervnek a mozgások forgó (nem lineáris) komponensének érzékeléséért felelős félkörös ívjáratai közül valamelyikbe - leggyakrabban a hátsóba- apró részecskék kerülnek. A részecskék a fej helyzetének megváltozását követően, a mozgás megszűnése után, a gravitáció hatására az ívjárat legmélyebb pontja felé süllyednek. Az ülepedés a félkörös ívjáratot ingerli, forgó mozgás érzetét keltve. Az ezáltal kiváltott szédülés – a részecske nagyságától, az ülepedés sebességétől, a kórkép fennállásának idejétől, és feltehetően számos egyéb tényezőtől függően – az igen enyhétől a „megsemmisítő” erősségűig terjedhet.
Ilyen típusú szédülést akár egy egyszerű vírusos betegség is produkálhat.
Stroke
Az akut agyi érkatasztrófa- a köznyelvben gutaütés, szélütés- az agy megfelelő oxigéndús vérrel/tápanyaggal való ellátásának (sokszor katasztrofális) lelassulásából eredő működészavar, aminek fő oka a vérellátó erek „atherosclerosis”, vagyis érelmeszesedés okozta elzáródásnak, vagy az ezáltal megkeményedett véredény fal megreped(ez)ésének következményeként előálló működészavar. A tünetegyüttes több okból is kialakulhat.
A stroke két fajtáját különböztetjük meg. Mindegyik életet, vagy életminőséget veszélyeztető állapot, ezért a megelőzése az egyik legfontosabb feladat.
Iszkémiás sztróke: az agyat oxigén és tápanyagdús vérrel ellátó véredény szűkülete /elzáródása , érfali meszedés, iszkémia, trombózis következtében, vagy pedig artériás, általában szív eredetű embolizáció, vagy érfalrepedés általi katasztrófa.. Az érkatasztrófa tünetei, vagyis mozgás- vagy érzés-képtelenség a test egyik oldalán, beszédzavar, értelemzavar, szédülés, látásvesztés, arc elferdülése stb. megjelenése esetén azonban nem várhatunk, mert az ellátás szempontjából minden perc számít. A betegnek sürgős orvosi beavatkozásra van szüksége, ami 3-4 óránál tovább nem várhat,. a beteget a legközelebbi kórházba kell szállítani.
Vérzéses stroke: Általában magas vérnyomás talaján kialakult agyi erek megrepedése és ennek következtében bizonyos agyi területek vérrel való elöntöttsége, mely még ha kis kiterjedésű is, akár életveszélyes is lehet. Emiatt is nagyon fontos a magas vérnyomás kezelése és a korrekt vérnyomás beállítás.
Diabéteszes neuropátia
A cukorbetegség egyik késői idegi szövődménye. Elsősorban a perifériás (nem központi-agy, gerincvelő)z idegrendszer változatos megjelenésű megbetegedése, melynek kialakulásában jelentős szerepet játszik a kiserek károsodása. Ez az idegek mielinhüvelyének károsodását és ezáltal az ingerületvezetés zavarait eredményezi. Lehet fájdalmas: alsóvégtagi harisnya vagy zokniszerű érzés, lábzsibbadás, fájdalom, hangyamászás-érzet; vagy gyengeséggel, izomsorvadással járó folyamat.; Okozhat szívpanaszokat( pl. ritmuszavar, EKG eltérések), erekciós problémákat, emésztési zavarokat. Kialakulása függ a betegség időtartamától és a vércukor beállításától (nem, vagy rosszul beállított, ingadozó vércukor érték gyorsítja a kialakulást). 10 év diabétesz után a betegek kb. 50%-ának van neuropátiája. Oka nem teljesen ismert, feltehetően az idegeket ellátó kiserek cukor általi károsodása okozza. Leggyakoribb formája az ún. szenzoros neuropátia, amely az érzőidegek megbetegedése, és a kezek, lábak kesztyű, illetve zokniszerűen fellépő fájdalmával, zsibbadásával jár. A beteg fájdalomérzékelése csökken, ami miatt a sérüléseket nem, vagy csak későn veszi észre és ez komoly fertőzések forrása lehet Külön kórképként jelenhet meg az idegi károsodás talaján kialakult úgynevezett diabétesze láb szindróma. Klinikánkon erre is specializálódott érsebész szakorvos áll rendelkezésre.
Ritkább az ún. motoros neuropátia, amely az izmok sorvadását okozza.
Gyakran jelentkezik a vegetatív idegek neuropátiája, ami a belső szervek működésének zavarát okozhatja: szapora szívverés, ritmiszavarok léphetnek fel. Potenciazavarok, a gyomorürülési zavar-lassulás, székrekedés vagy éppen rohamokban jelentkező hasmenés alakulhat ki. Az is jellemző lehet, hogy a koszorúserek elzáródása fájdalommentesen zajlik („néma szívinfarktus”).
Parkinson-kór
A Parkinson-kór vagy „reszkető bénulás” (paralysis agitans) az Alzheimer-kórhoz hasonlóan lassan előrehaladó, degeneratív idegrendszeri betegség. Az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan, viszont kezelhető. Elsőként James Parkinson (1755–1824) írta le a betegséget, róla nevezték el Parkinson-kórnak. Az agytörzsi ganglionok károsodása miatt alakul ki, legtöbb betegnél 50–60 éves korban kezdenek mutatkozni az első tünetek. Az agyban a finom mozgásokat irányító bazális ganglionok mennek tönkre és csökken a fő ingerületátvivő anyag, a dopamin termelődése is. A kór oka többnyire ismeretlen, bár idegrendszeri fertőzéseken és egyéb degeneratív betegségeken kívül gyógyszerek, például antipszichotikumok, sőt kábítószerek is előidézhetik.
Három fő tünet, a nyugalmi remegés (tremor), izommerevség (rigiditás) és a meglassultság (bradikinézia). Egyéb tünet a kenőcsös arc (seborrhoea), csökkent arcmimika (hipomimia). Későbbi stádiumban tartási instabilitás, vérnyomás esés is előfordulhat. A beteg számára a mozgások elkezdése, pl. a felállás, elindulás a legnehezebb. A betegség gyakran jár együtt depresszióval és a gondolkodás lelassulásával.
Epilepszia
Az epilepszia (régiesen frász, vagy morbus sacer-szent betegség) az olyan neurológiai betegségek gyűjtőneve, melyek epilepsziás rohamokkal járnak. Az epilepsziás rohamok során az agy bizonyos területein fokozott elektromos aktivitás jön létre, mely változatos tüneteket okozhat a pár másodpercig tartó "hatásszünettől" a perceken át tartó, egész testet érintő görcsrohamokig. Epilepsziás rohamot külső behatások is okozhatnak( pl. villanó, vibráló fények), az epilepszia betegségre azonban a spontán, visszatérő jelleggel jelentkező rohamok a jellemzőek. A diagnózis kritériuma a legalább két, minimum 24 órás különbséggel jelentkező provokálatlan epilepsziás roham. Az epilepszia pontos kiváltó oka ismeretlen, ugyanakkor felmerült néhány, az idegsejtek elektromos ingervezetésében szerepet játszó ioncsatornát kódoló gén szerepe. Egyes esetekben valamilyen egyéb kórállapot áll a hátterében (pl. agydaganat, stroke, mérgezés, fejsérülés utáni állapot), az ilyen betegséget másodlagos (szekunder) epilepsziának nevezik, szemben az ismeretlen eredetű ún. elsődleges (primer, idiopátiás) formával. A betegség diagnosztikájában komoly szerep jut a roham megfigyelésének és a roham alatt készített EEG vizsgálatnak. Az epilepsziás betegek 70 százalékában a rohamok kivédhetők a megfelelő gyógyszeres kezeléssel, a maradék esetben sebészi beavatkozás lehet szükséges.
|
