Fül-orr-gégészet

A fülzúgás – latin nevén tinnitus – egy olyan hang érzetét jelenti, melynek ingere nem külső hangforrásból ered. Az otoneurológiai gyakorlatban gyakori tünet a szédülés és a hallászavarok mellett.

A fülzúgás önmagában nem betegség, hanem olyan tünet, mely a hallópálya bármely részének károsodása következtében alakul ki. Krónikusnak tekintjük a fülzúgást, ha már legalább 6 hónapja tart (1)

Megjelenésében rendkívül változékony: a lokalizáció, a hang erőssége és a hangmagasság tekintetében is jelentős eltérések vannak egyénenként. A hangérzet kialakulhat csak az egyik, vagy mindkét fülben, vagy akár az egész fejre kiterjedhet. Jelentkezhet időnként, vagy tartósan is fennállhat, változó erősséggel, valamint erőssége a pulzussal szinkron is változhat. Egészen mély hangtól a magas hangokig, és erősségét tekintve - nagyon halktól a hangosig - sokféleképpen megjelenhet. A hang kvalitása is rendkívül változó: jelentkezhet sípolás, sistergés, zümmögés, búgás, morajlás, ketyegés, kattogás, dübörgés formájában is, ráadásul egyidejűleg többféle hang is felléphet. A betegek a tünetek súlyosságát is széles skálán élhetik meg: többségüket a mindennapi tevékenységében és életében nem zavarja, például párbeszéd, zene, közlekedés, légkondicionáló zaja mellett, de ha csendes helyre kerülnek, akkor rögtön zavaróvá válik számukra. Mások viszont olyan súlyosan élik meg, hogy az igen komoly pszichés terheléssel jár, és gyakrabban fordul elő náluk alvászavar, szorongás és depresszió..

Mi okozhatja?

Többszáz oldalas könyvek íródtak már a fülzúgás témájában, hogy mi lehet a kialakulás oka. Ha csak a fejezetcímeket vesszük, azzal is teleíródhatna egy egész oldal! Gyakorlatilag minden szervrendszernek lehet olyan betegsége, amelynek az egyik tünete a fülzúgás lehet. Innentől kezdve komplex módon és olyan szemlélettel kell tekintetünk erre a tünetre, hogy annak az eredete nem feltétlenül a fülben keresendő.

Alapvető orvosi szemléletmód az, hogy a leggyakoribb betegségekre gondoljunk először, amikor diagnosztizálunk. Erre való tekintettel a fülzúgás leggyakoribb okai lehetnek:

• fülészeti betegségek: hallójárati elzáródás, középfülgyulladás, zajártalom, szenzorineurális hallásromlás, időskori nagyothallás, otosclerosis, Méniere-betegség, fülkürt funkciózavar, vírusfertőzések
• a keringési rendszer betegségei: magas vérnyomás, érelmeszesedés, ritmuszavarok
• neurológiai eredet: nyaki gerinc porckorongsérv, gyöki kompresszió, fejsérülések
• belgyógyászati betegségek: vérszegénység, vérképzőszervi betegségek, diabetes mellitus, vesebetegség, autoimmun betegségek, pajzsmirigy funkciózavara, mérgezések (koffein, alkohol!), vitaminhiány
• reumatológiai okok: nyakizmok myalgiája, nyakcsigolyák degeneratív betegségei
• fogászati eltérések: leginkább az állkapocsízület rendellenességei
• pszichiátriai okok: szorongás, depresszió
• gyógyszerek mellékhatásai: főleg nem-szteroid gyulladásgátlók, egyes diuretikumok, antidepresszánsok, kemoterápiás szerek, egyes antibiotikumok (pl. aminoglikozidok)

Ezek mellett persze számos más kórállapot is előfordulhat. A teendőnk az is a kivizsgálás során, hogy az igen ritka, viszont kezelés nélkül egyre súlyosbodó helyzetet és akár életet veszélyeztető állapotot is okozó eltéréseket kizárjuk. Elsősorban emiatt van szükség agyi képalkotó vizsgálatra (MR). A kisagy-híd szöglet jóindulatú daganata a vestibularis schwannoma, mely általában egyoldali fülzúgást és hallásromlást okoz.

Olykor a sclerosis multiplex hallópálya területén történő kialakulása is fülzúgás formájában jelentkezik. Ritka, de veszélyes betegségnek számítanak, és pulzáló jellegű fülzúgást okoznak az érdaganatok, és az artériás és vénás hálózat közötti kóros összeköttetések is.

Milyen gyakori ez?:

Csaknem minden ember találkozik élete során a fülzúgással, de legtöbbször ennek csak átmeneti és gyenge formáját tapasztalják.

Előfordulása az életkor előrehaladtával egyre növekszik, az előfordulása 40 év felett emelkedik jelentősen (2). A népesség 7-32%-a szenved krónikus fülzúgásban, 3-5%-uknál pedig olyan súlyosan életminőség-rontó hatású, hogy orvoshoz fordulnak vele (3).
Milyen vizsgálatokra lehet szükség?

• Általános fül-orr-gégészeti vizsgálat
• Kérdőív: Fülzúgás Terheltség Skála
• Hallásvizsgálat (tympanometria, tisztahang-küszöb, tinnitometria)
• Laborvizsgálat: vérkép, alvadás, máj- és vesefunkció, éhomi vércukor, vérzsírok, pajzsmirigy hormonok, vas anyagcsere, esetleg szerológiai vizsgálat (CMV, Borrelia, Treponema, HIV)
• Belgyógyászati vizsgálat: vérnyomásmérés, EKG, belszervi státusz
• Képalkotó vizsgálatok
  - nyaki gerinc Röntgen
  - koponya MR, MR
  - carotis duplex UH
• Belsőfül-betegség gyanúja esetén: otoneurológiai vizsgálat, OAE, BERA, HRCT
• Neurológiai vizsgálat – góctünet gyanúja, társuló szédülés vagy fejfájás esetén, agyi vérkeringési zavarra utaló egyéb tünetek megléte esetén
• Szemészeti vizsgálat - a szemfenék erei a kiserek betegségeinek állapotáról adnak információt

Azoknál a pácienseinknél, akik a fülzúgás panaszával érkeznek hozzánk, azt javasoljuk, hogy töltsék ki a következő kérdőívet, és hozzák magukkal a vizitre, hogy ezáltal még pontosabb és alaposabb képet kaphassunk a panaszukról. (link)

Hogyan lehet ezt kezelni?

Amint azt a fenti felsorolás sugallja, leghatékonyabban akkor lehet kezelni a fülzúgást, ha az elvégzett vizsgálatokkal körvonalaztuk azt, hogy mi lehet a legvalószínűbb oka annak, hogy kialakult. Ha a kivizsgálás során valamelyik betegség kiderül, akkor annak a kezelése az elsődleges. Az esetek jelentős hányadában azonban az ok ismeretlen marad, ekkor hívjuk idiopátiásnak a fülzúgást. Legfontosabb, hogy ekkor is egyénre szabottan válasszuk meg a terápiát, figyelembe véve az összes lehetséges hajlamosító tényező kóroki szerepét.

• Hangdúsítás - jól halló egyéneknél a környezeti hangok alkalmazása segíti, hogy a figyelmet elterelje a fülzúgásról (pl. halk zenehallgatás, elalváshoz nyugtató zene, légkondi)
• Hallásjavítás - Mivel a leggyakoribb az időskori nagyothalláshoz és az egyéb okból kialakult szenzorineuralis halláscsökkenésekhez társuló fülzúgás, ezért a hallásjavító készülékek használatát javasoljuk. Ekkor a hallás javulása mellett általában a fülzúgásban is javulás mutatkozik.
• Külső hallójárat-, és középfülbetegségek gyógyszeres vagy műtéti kezelése
• A hallószervre toxikus hatású gyógyszerek elhagyása
• Társuló testi betegségek kezelése: pl. keringésjavító kezelések, nyaki gerinc- és válltorna, diabetes és vérzsírok rendezése
• Társuló pszichés betegségek kezelése: alváshigiéné, antidepresszáns terápia
• Tinnitus centrumban elérhető pszichés támogatás: tinnitus retraining terápia, kognitív viselkedésterápia, pszichoterápia
• Gyógyszeres kezelés (4): tinnitus esetében erős evidencia egyelőre nem támasztja alá konkrét gyógyszer alkalmazását. Kisebb randomizált kontrollált vizsgálatok hatékonynak találták az intratympanalis dexamethason, vagy szájon át alkalmazott alprazolam, carbamazepin, misoprostol, lidocain hatását. Méniere-betegség okozta fülzúgás esetén a betahistin alkalmazása javasolt. Vazoaktív hatású gyógyszerek (piracetam, vinpocetin, pentoxyphillin) szájon át vagy vénásan alkalmazva elterjedt a napi rutinban, de sajnos evidencia ezek mellett sem szól. Baclofen alkalmazandó palatalis myoclonus esetén.
• Egyéb kísérleti gyógymódok: repetitív transcranialis mágneses stimuláció, akusztikus CR neuromoduláció

Letölthető fülzúgás teszt

Kérjük töltse ki és hozza magával a tesztet.

Szerző: Dr. Lakatos Lilli

Forrás:

1) Shargorodsky J, Curhan GC, Farwell WR. Prevalence and characteristics of tinnitus among US adults. Am J Med. 2010 Aug;123(8):711-8. doi: 10.1016/j.amjmed.2010.02.015. PMID: 20670725.
(2) Noell CA, Meyerhoff WL. Tinnitus. Diagnosis and treatment of this elusive symptom. Geriatrics. 2003 Feb;58(2):28-34. PMID: 12596495.
(3) Szalai L. (2004) Az intő égi jel tiszteletétől a civilizációs ártalmak elfogadásáig. Tinnitus Hírlevél, 3(1):3-4.
(4) www.uptodate.comg