Neurológia

Életünk 1/3-t alvással töltjük, mely átlagosan 25 évet jelent. Az alvászavar az egyik leggyakoribb panasz, mellyel a betegek orvoshoz fordulnak. A felnőtt lakosság több mint fele számol be alkalmi alvászavarról, a lakosság legalább 10%-ának vannak krónikus alvási problémái. Időskorban a népesség 25%-a szenved alvászavarban.

Alvásigényünk mértéke egyénenként és életkoronként igen különböző. Csecsemőkorban napi 20-22 órát alszunk, a gyermekkor alatt az alvás mennyisége fokozatosan csökken. Felnőttkorban átlagosan 6-8 óra az alvásigényünk, de ez széles keretek között mozoghat. Időskorban ez kissé csökken, az alvás minősége is megváltozik, felületesebb lesz. Általában azt mondhatjuk, hogy elegendő az alvás, amennyiben másnap kipihenten ébredünk. A túl sok, illetve a túl kevés alvás is okozhat panaszokat, melyek az életminőség jelentős romlásához, további betegségekhez vezethetnek.

Kontrollált vizsgálatokban önkénteseket vizsgálva azt találták, hogy 4-5 órára csökkentve a napi alvásmennyiséget, a kognitív teljesítmény, a viselkedési-, anyagcsere- és autonóm paraméterek is romlottak. Az alvásmegvonás gyengíti az immunrendszert, növelve a fertőzésveszélyt. Továbbá a krónikus alvásmegvonás növeli a cukorbetegség, a szívbetegségek, a daganatos betegségek kockázatát.

Mit nevezünk alvászavarnak?

Az alvás szervezetünk alapvető működési folyamatai közé tartozik. Elengedhetetlen, mással nem pótolható élettani szerepe van a szervezet fizikai és pszichés regenerációjában. Az alvás nem egy passzív állapot, aktív idegrendszeri működés következménye. Számos hormonális, anyagcsere és idegrendszeri folyamat zajlik az alvás alatt.

A normál alvást 5 különböző fázisra osztjuk: szendergés, felületes alvás, középmély-, és mélyalvás, illetve a REM alvás (Rapid Eye Movements- gyors szemmozgások).

A REM fázishoz köthető az álmok döntő többsége, ebben a fázisban ébreszthető fel legnehezebben az alvó ember. Az alvásstádiumok ciklusokban követik egymást. Az éjszaka folyamán 5-6-szor ismétlődik ez a ciklus, és az ébredéshez közelítve a REM alvásmennyisége nő. Az izomtónus, a vérnyomás, a légzés, a testhőmérséklet, a szemmozgások folyamatosan változnak a ciklusokkal.

Amennyiben a normális alvásmintázatban kóros mennyiségi vagy minőségi eltérés van vagy, ha az alvásciklus időben eltolódik, alvászavar jelentkezik.

Az alvás zavarai lehetnek önálló kórképek vagy lehetnek ideggyógyászati, pszichiátriai vagy egyéb betegségek tünetei. Kezelendő az alvászavar, ha az jelentős szubjektív panaszokat okoz és gátolja a beteg mindennapi aktivitását.

Az alvászavar bármely életkorban jelentkezhet. Nőkben gyakoribb.

Az alvászavar tünetei

Az alvászavar tüneti szerteágazóak. Jelentkezhetnek alvás alatt, elalváskor, illetve napközben is.

• elalvási- vagy átalvási zavar, nem pihentető alvás, korai ébredés, egész éjszakás ébrenlét, nappali alvásrohamok
• fogcsikorgatás, alvajárás, bevizelés, nyugtalan láb szindróma
• hirtelen összeesés, izomtónus vesztés
• szokatlan légzési mintázat
• következményes nappali tünetek: szorongás, feszültség, csökkent teljesítőképesség, koncentrációs zavar, ingerlékenység, depresszió, hízás

Az alvászavarokat többféle szempontrendszer alapján lehet csoportosítani. A nemzetközi alvásosztályozási rendszer közel száz alvás-rendellenességet különböztet meg.

Főbb csoportok:

• Inszomniák: az alvás mennyisége, minősége nem megfelelő, vagy napszaki megoszlása változott meg
• Hypersomniák : folyamatos vagy rohamszerű nappali aluszékonysággal jellemezhető kórképek
• Parasomniák: alvás alatti rendellenes mozgási, magatartási jelenségek (alvajárás, éjszakai bevizelés, éjszakai felriadás, fogcsikorgatás)
• Alvásfüggő légzészavarok (alvási apnoe)
• Cirkadian (napszaki) ritmus zavarai (jet leg-időzónaváltás szindróma, több műszakos munka). Az éjszakai alvás nem kielégítő, ezért az ébrenléti időszakban álmosság, fáradékonyság jelentkezik.
• Alvásfüggő mozgászavarok (nyugtalan láb szindróma)
• Az alvászavar valamilyen egyéb, testi vagy lelki betegség tünete (a leggyakrabban pszichiátriai betegségek, szellemi hanyatlással járó állapotok, fájdalmakkal vagy éjszakai fulladással járó állapotok)
• Az alvás-rendellenesség pontos besorolása nem lehetséges.

A leggyakrabban előforduló alvászavarkoról részletesen

Inszomniáról (alvási elégtelenség) beszélünk, ha az alvás mennyisége, minősége elégtelen, vagy időzítése nem megfelelő, és ennek következményeit a beteg nappal megéli. Az inszomnia megjelenhet elalvási zavar (több mint 30 percig tart elaludni), átalvási nehézség (felébredések, nehéz visszaalvás), korai ébredés (1 órával a megszokottnál korábban) illetve nem pihentető alvás formájában.

Eredetük alapján megkülönböztetünk primer (elsődleges) inszomniát, amikor a tünetek hátterében nem igazolható egyéb betegség, illetve amikor az alvászavar hátterében valamely külső ok (pl. túlzott alkoholfogyasztás, stressz, éjszakai munka, tanulás) vagy betegség igazolható. A tünetek változatosak lehetnek. Van, aki nehezen alszik el, vagy többször felébred éjszaka, vagy túl korán ébred, anélkül, hogy kialudta volna magát. A betegek már lefekvéskor attól félnek, hogy nem fognak tudni elaludni vagy átaludni az éjszakát. Napközben fáradtságról, koncentrációs nehézségről, ingerlékenységről, teljesítményromlásról számolnak be.

„Az inszomnia társulhat testi vagy lelki betegségekhez is. A depresszió első tünete lehet.”

Szívelégtelenségben, tüdőbetegségekben, pajzsmirigy betegségben, krónikus fájdalommal járó betegségekben, egyes idegrendszeri, pszichiátriai kórképekben jelentkezhet.

Nyugtalan láb szindrómában a betegek többnyire közvetlenül lefekvés után kellemetlen, feszülő érzést éreznek az alsó végtagjaikban, melyet csak a láb megmozdításával, rugdosással, nyújtással, járkálással tudnak megszüntetni. A tünetek jellemzően nyugalomban kezdődnek, elalvás előtt illetve éjfél és hajnal 1 között a legkínzóbbak. A többszöri felébredés miatt a betegek egy része folyamatos alváshiányban szenved. Igen gyakori kórkép, ennek ellenére ritkán ismerik fel. Másodlagosan is kialakulhatnak a tünetek, mikor a nyugtalan láb valamely alapbetegség kísérő tünete (pl. vashiány, vitamin-, és nyomelem hiány /Mg, B12, folsav/, cukorbetegség, vesebetegség).

Alvási apnoe szindróma az alvással összefüggő légzészavar. A légzés az alvás alatt hosszabb-rövidebb időre megszűnik. Abban az esetben tekinthetjük ezt kórosnak, ha a légzési szünet hosszabb, mint 10 másodperc. Ez létrejöhet a légutakban képződő akadály miatt, illetve az alvás idegrendszeri szabályozásának zavara miatt.

Leggyakoribb forma az obstruktív alvási apnoe, mikor a felső légutakban képződik akadály. Tünetei a hangos, egyenetlen horkolás, légzésszünetek, durva mozgásokkal kísért felhorkanások, reggeli tompultság, fejfájás, nappali aluszékonyság. Férfiakban gyakoribb ez a kórkép, nőkben menopauza után nő meg az előfordulása. A dohányzás, az elhízás, az alkohol, fül-orr-gégészeti rendellenességek (pl. nagy mandulák) súlyosbíthatják a tüneteket. Az obstruktív alvási apnoe kockázati tényező magasvérnyomás, szívinfarktus, agyi keringési zavarok kialakulásában.

Egyes paraszomniák, alvás alatt jelentkező rendellenes mozgási, magatartási jelenségek gyermekkorban meglehetősen gyakoriak. Ilyen az alvajárás, fogcsikorgatás, éjszakai bevizelés, éjszakai felriadás. A tünetek hátterében szorongás, egyéb lelki probléma, illetve a központi idegrendszer nem megfelelő fejlettsége állhat. Általában „kinövik” a gyerekek.

Kivizsgálás

Az alvászavarok kivizsgálásában fontos szerepe van a beteg, illetve hozzátartozójának kikérdezésének.

A hozzátartozó megkérdezése főleg horkolás, alvás alatt jelentkező rendellenes mozgás és magatartási jelenségek esetén elengedhetetlen. Alvási kérdőívek, alvásnapló segítheti a panaszok pontos feltérképezését. Legtöbb esetben a diagnózis további vizsgálatok nélkül felállítható.

Egyes esetekben azonban műszeres vizsgálatra lehet szükség. Az alvás műszeres vizsgálata poliszomnográfiával történik. Ez különböző paraméterek monitorozásával ( EKG-szívműködés, EEG-agykérgi elektromos tevékenység, szemmozgások, légzés, izomtónus, alvási pozíció, mellkasi- és hasi kitérések, illetve kamera) információt nyújt a beteg alvásszerkezetéről. A vizsgálat speciális alváslaborokban történik.

Az alvászavar kezelése

Míg egyes alvászavarok kezelése nagy kihívás, legtöbbször a helyes diagnózis felállítása és az okok felkutatása után, ez egyszerű. Általánosságban elmondható, hogy az okok megszüntetése, a gyógyszeres kezelés és bizonyos alváshigiénés változtatások betartása a terápia fő elemei.

Az akut, átmeneti inszomniás panaszok egy része a kiváltó ok (stressz, traumatikus élmény, az alvási szokások megváltozása, jet lag) megszűnése után spontán elmúlik.

A krónikus esetek kezelése az alvászavar típusa szerint eltérő.

Insomniában az altatószerek hamar panaszmentességet hozhatnak, de csak átmenetileg, úgynevezett tüneti kezelésként alkalmazandók. Ezek a szerek hosszútávon megváltoztatják az alvás szerkezetét, rövidítik a mélyalvás szakaszát, így az alvás minőségét rontják. Nagyon fontos a kiváltó okok megszüntetése. Életmódi változtatások, az alvási szokások megváltoztatás, kognitív viselkedés terápia, relaxációs gyakorlatok segíthetnek.

Nyugtalan láb szindróma esetén is az etiológiai faktorok kezelése a terápia célja (pl. vashiány megszüntetése). Amennyiben nincs kimutatható ok, gyógyszeres kezelés lehetséges.

Alvási apnoeban a súlyosbító tényezők kiküszöbölése is már sokszor segít a tüneteken. A fogyás, az alkoholfogyasztás-, nyugtatók-, altatók elhagyása, esetleges légúti betegségek kezelése elengedhetetlen. Amennyiben nem szűnnek a panaszok, eszközös kezelés válhat szükségessé. Ezek a speciális készülékek a légutak akadálymentesítését biztosítják a betegeknek. Ez az úgynevezett légsín terápia.

A gyermekkorban jelentkező paraszomniák kezelhetők gyógyszerekkel, pszichoterápiával.

Néhány érdekesség

• a közlekedési balesetek negyedéért alvászavar felel
• a tavaszi óraátállítást követően a szívinfarktusok száma kb 10%-kal megnő
• „Ondin átka” betegségnek nevezzük az alvás alatt fellépő légzészavar egy formáját. Ebben az esetben a légzés idegrendszeri szabályozása sérül, mely alvás alatt fellépő apnoekat (légzéskihagyást, légzésleállást) okoz. Az betegség elnevezése a mitológiából ered. Ondine, a vízi nimfa megátkozza hűtlen szerelmét, hogy amikor az elalszik, felejtsen el levegőt venni.
• az emberek 12%-a fekete-fehérben álmodik
• az ember az egyetlen emlős, amely késleltetni tudja az alvását
• 14.00 kor és 2.00 kor álmosodunk el a bioritmusunk szerint
• 4-7 alkalommal álmodunk minden éjjel. Az álmok 90%-át elfelejtjük, általában a felkelést követő 5 percen belül.
• az alváshiány fokozza az étvágyat
• a hiperszomniák közé tartozó narkolepszia egy ritka, örökletes betegség, melynek tünetei 15-25 éves kor között kezdődnek.
  Jellemzői:
  • nappali aluszékonyság, alvásrohamokkal,
  • katapleszia - emócionális hatásra (pl. ijedtség, öröm, meglepetés) bekövetkező hirtelen tónusvesztés, összeesés /pár másodperctől-pár percig tarthat/
  • alvási paralízis - felébredés után a beteg mozgásképtelen, tiszta tudat mellett /pár percig/
  • az alvás és ébrenlét határán fellépő hallucinációk
  • A betegség felismerése, kivizsgálása (speciális alváslaborban ált.) fontos. Kezelése gyógyszeresen lehetséges, illetve néhány életmódi tanács betartásával.

Gyakran ismételt kérdések

Milyen életmód-változtatásokkal segíthetem az alvászavar leküzdését?

Néhány egyszerű szabály betartása sokat segíthet: napi ritmus kialakítása, délután 16-17 óra után ne fogyasszon koffein tartamú italt, 18-19 óra után ne fogyasszon alkoholt, az utolsó étkezés a lefekvés előtt 1-2 órával legyen, lehetőleg ugyanabban az időben feküdjön le, mellőzze a napközbeni szunyókálást, rendszeresen sportoljon, egészségesen táplálkozzon, a hálószoba legyen hűvös, segíthet az alvás előtti rituálék kialakítása, lefekvés előtt min. 30 perccel kapcsolja ki a TV-t, telefont, egyéb eszközét, ha 20-30 perc alatt nem sikerül elaludni, keljen fel az ágyból, járkáljon, olvasson, próbáljon lazítani. Valamely relaxációs módszer elsajátítása sokat segíthet.

Gyógynövény tartalmú, alvást elősegítő szerek, vagy egy pohár bor fogyasztása ajánlott-e alvászavar esetén?

A gyógynövény tartalmú szerek (pl. citromfű, macskagyökér, komló) hatásosak lehetnek a panaszok megszüntetésére és nincsenek kellemetlen mellékhatásaik. Az alkohol rövidtávon valóban segíthet, az elaltathat, de bomlástermékeinek ébresztő hatása van. Ahhoz, hogy az alvászavar ne váljon tartóssá, hosszútávon szükségszerű a probléma okának felkutatása az otthoni praktikák alkalmazása helyett.

Elalváskor néha úgy érzem, hogy zuhanok. Ez normális?

Igen, teljesen ártalmatlan jelenség, az úgynevezett hipnikus rándulás. Elalváskor, az alvás 1. és 2. szakaszában úgy érezzük, mintha zuhannánk, majd egy hirtelen rándulás után felébredünk. Az oka pontosan nem ismert, több elmélet is létezik a magyarázatára. Az egyik feltételezés szerint, az elalváskor izmaink ellazulnak, amit az agyunk úgy érzékel, hogy testünk zuhan, ezért egy hirtelen rándulással megállítja ezt.

Az esti telefonozás tényleg káros az alvásunkra?

Igen. Az alvás szabályozásában (elalvás, átalvás, ébredés) egy melatonin nevű hormonnak fő szerepe van. Ennek termelődése változik környezetünk változásával: este, amikor sötét van, magasabb a koncentrációja, reggel a szintje alacsonyabb, mely jelzi a szervezetnek, hogy ideje felébredni. Az esti mobilozás, a TV vagy számítógép képernyőjének erős, mesterséges fénye hatást gyakorol a melatonin termelésre, így nehezíti az elalvást, rontja az alvás minőségét.

Kihez fordulhat alvászavar esetén:

Az alvászavar kivizsgálásával háziorvos, ideggyógyász, pszichiáter foglalkozik. Amennyiben szükséges műszeres vizsgálat, az speciális alváslaborokban történik.

Szerző: Dr. Fodor Emese

Forrás:

Komoly, S., Palkovits, M. (2011.) Gyakorlati neurológia és neuroanatómia. Medicina Kiadó, Budapest, Szirmai, I. (2001.) Neurológia, Medicina Kiadó, Kannan Ramar , Eric J Olson, Management of common sleep disorders Am Fam Physician. 2013 Aug 15;88(4):231-8., Dinges DF, Pack F, Williams K, et al. Cumulative sleepiness, mood disturbance, and psychomotor vigilance performance decrements during a week of sleep restricted to 4–5 hours per night. Sleep. 1997;20(4):267–277., Spiegel K, Leproult R, Van Cauter E. Impact of sleep debt on metabolic and endocrine function. Lancet. 1999;354(9188):1435–1439.